1925-öt írunk. Alaszkában ezen a télen is mindent hó és jég borít, nem jelent ez alól kivételt Nome kisvárosa sem. Így amikor súlyos diftériajárvány ütötte fel a fejét, egyszerűen nem volt, aki gyógyszert, oltást hozzon.
Számunkra már csak maximum könyvekből ismerős a diftéria, azaz a torokgyík. A betegség száz évvel ezelőtt azonban még gyakori és halálos kimenetű kór volt, amitől rettegtek az emberek. Nome-ban is egyik gyerek esett ágynak a másik után, a felnőttek pedig nem tudtak tenni semmit: sem gyalog, sem lovon, sem repülőgépen, hajón vagy más közlekedési eszközön nem lehetett megközelíteni a települést. Bár létezett már védőoltás, a városka hamar elhasználta a készletét, utánpótlást pedig nem kapott. Úgy tűnt, a járvány elkerülhetetlen.
Beteg gyerekek életét mentette meg Balto, a hős szánhúzó kutya
